Program cezhraničnej spolupráce Maďarská republika-Slovenská republika 2007-2013 Európska únia - Európsky fond regionálneho rozvoja Budujeme partnerstvá

Közösen a védett történelmi parkok
felújításáért Palárikovon és Diósjenőn

Diósjenő

Diósjenő

A diósjenői kastélypark – Alföldy Gábor

Diósjenő a mai Magyarország északkeleti szélén, a szlovák határ közelében, Nógrád megye Rétsági járásában fekszik, a Nógrádi-medence kistájon. A kastélyt és parkját a község belterületétől délnyugatra, a Börzsöny-hegység erdőségeinek alján, hegyoldalban terül el, mezőgazdasági és erdőterületek határán. A kastély mögött a park a környező erdővel egyesül, s az onnan induló séta- és kocsiutak is átvezetnek a Börzsöny távoli pontjaira. A kastélyból és parkjából egykor a teljes Nógrádi- medence feltárult, hátterében a nógrádi várrom, a Naszály-hegy, az Alsópetény melletti Dél-hegy és a diósjenői katolikus plébániatemplom is látszott, mint kiemelkedő tájelem.

Ha ma valaki Diósjenőre kirándul, hiába keres „parkot” az egykori Sváb-kastély környékén. Az elmegyógyintézetként szolgáló épülethez az egykori parknak csak kis területe tartozik, az intézet kerítésén kívül pedig sűrű erdő található, amelyben legfeljebb idős, száradó tölgyfák tűnnek fel. Aligha gondolnánk, hogy a diósjenői park a magyarországi kertművészet történetének értékes, egyedi alkotása volt.

Az építtetők

A diósjenői erdőbirtok a 19. század utolsó évtizedeiben többször cserélt gazdát, míg végül 1906-ban gavosdiai Sváb Sándor bankár és felesége, csetei Herzog Irén bárónő vásárolta meg fele-fele részben az összesen 6745 hold kiterjedésű területet. A birtok megvételének egyik célja bizonyosan az volt, hogy Budapesttől vasúton és kocsin könnyen elérhető távolságban vadászkastélyt építsenek, és a birtok haszna mellett vadászati szenvedélyüknek hódolhassanak. A vadászat egyrészt státusszimbólumnak számított, másrészt segítette az arisztokrácia köreibe való beépülést is.

Svábék nem rögtön a birtok megvételét követően láttak hozzá a kastély építtetéséhez, hanem évekkel később, 1910 körül. A kastély megközelítésére exkluzív magánút vezetett fel a falu felől, a váci országútról Diósjenőre bevezető közútnak egyenes folytatásaként. Mindez egyszer „Spoločne za obnovu chránených historických parkov v Palárikove a v Diósjenő“ „Közösen a védett történelmi parkok felújításáért P 52 alárikovon és Diósjenőn“ re szolgálta a reprezentációt és az elkülönülést.

A kastély helyét nemcsak a nagyszerű kilátás alapján választották ki, hanem az akkor már sokszáz esztendős, ún. Király-fa közelsége is szerepet játszott, amely a kastélyhoz kerített parkterületre került – ez is a tulajdonos ősiségének illúzióját szolgálta. E fát már a kastély építése előtt is legendák övezték: „Majdnem a honfoglalással egyidejű fákról is szólnak hagyományaink. Diós-Jenő határán például van egy nevezetes fa, mely 40 méter magas. Ezt tartják annak a tölgynek, mely az Árpádházi királyok okleveleiben nem egyszer fordul elő hogy t. i. a király a „nagy tölgyfa” alatt hallgatta meg az urak tanácsát, s ezért meg vannak győződve, hogy a tölgy alatt valaha egyik Árpádházi királyunk osztogatta parancsait.”

A kastélyt és az azt körülvevő parkot a többezer holdas erdőbirtok óriási telkén építették, az erdő szélén, önálló telek alakítása nélkül. Korabeli leírás 30 holdban (kb. 17 hektár) adja meg a park területét. A kastély már nagyjából elkészülhetett 1910 végére, hiszen az 1911 tavaszán megjelent, Borovszky Samu által szerkesztett vármegye-monográfi a már így ír: „Jelenleg Sváb Sándor a helység legnagyobb birtokosa… Újabban… a községen kívül nagy költséggel nagyszabású kényelmes kastély építtetett magának.”

Sváb Sándorék a korszak jól ismert, és kastélyépítésben is sokat foglalkoztatott építészét, toronyi Fellner Sándort (1857-1944) kérték fel az új kastély tervezésére, aki budapesti és bécsi tanulmányai után Charles Garnier-nál, a párizsi operaház világhírű építészének irodájában kezdte szakmáját. Hazajőve 1879-től Budapesten nyitott építész-irodát, és bérházaktól középületekig, kastélyokig sok mindent tervezett, fő műve a budapesti Mátyás templommal szemközti egykori Pénzügyminisztérium díszes neogótikus épülete volt. Az épület összetett tömegében nemcsak Fellner más kastélyépületeire emlékeztet, hanem Sváb Sándor sógorának, Orosdy Fülöpnek a pilisszántói kastélyára is (Meinig Artúr műve, 1899). Egyes építészeti elemeken túl mindkét kastélyt a szomszédos erdőben eredő természetes vízellátás (Pilisszántón forrás, Diósjenőn hegyi patak) szolgálta. További kapcsolat, hogy a pilisszántói parkot is Hein János tervezte.


A park és a kastély látképei a 2011-es év folyamán megvalósult felújítás előtt

A park tervezője, Hein János

A kastélypark tervezését Svábék a korszak legjelentősebb magyarországi tájkertészére, a Hamburg mellett született Hein Jánosra (1866-1935) bízták 1910-ben, és az ő kertépítő cége végezte a kivitelezést is, 1911-ben. Hein a 19-20. század fordulójának legfontosabb magyarországi és egyik legjelentősebb Közép-európai kerttervezője (ún. tájkertésze) volt, aki 1900-ban a Párizsi Világkiállításon aranyérmet nyert kertterveivel. A korabeli Magyarországon több mint 250 kertet és parkot tervezett, és ezeket nagyrészt ő is építette. Sváb Sándor nemcsak általános jó híre miatt kérte fel éppen Heint diósjenői parkjának tervezésére. Hein megrendelői között talájuk ugyanis a korszak pénzarisztokráciájának számos prominens tagját, köztük szinte a teljes Sváb- és Herzog-rokonságot is. Sváb Sándorra a családon belüli referenciák közül talán leginkább sógora, báró Orosdy Fülöp hasonló fekvésű pilisszántói parkja volt hatással.

Sváb Sándor is meg volt elégedve Hein diósjenői munájával, amint az a Hein prospektusában olvasható nyilatkozatból kiderül: „Tekintetes Hein János úrnak, tájkertész Budapesten. Szívesen igazolom, hogy diósjenői parkomat minden tekintetben, teljes megelégedésemre alakította. Az Ön faiskolájából szállított fák és cserjék kifogástalanul megfogamzottak és pompásan fejlődnek. Diósjenő, 1911. október hó 16-án. Kiváló tisztelettel: gavosdiai Sváb Sándor.”

„Tervezet nagyságos gavosdiai Sváb Sándor úr parkjának alakításához. Tervezte: Hein János tájkertész Budapest 1910” Hein János: Kertművészet [prospektus, 1912], 30.

A kert terve és a megvalósult park

Hein a diósjenői park szépen megrajzolt, feliratában 1910-es dátumot tartalmazó kerttervét is megjelentette a prospektusában, referenciaként. Fontos megjegyezni, hogy e terv mindössze koncepciótervként értelmezhető: sem határai, sem belső felosztása nem követte – és a domborzati viszonyok miatt nem is követhette – a tervet. A terven a maga teljességében látható a park tervezett struktúrája, amelyet a kastély és melléképülete három elkülönülő részre oszt: a) a kastélytól keletre elterülő, intenzíven kialakított, alapvetően geometrikus kertrész, „díszkert”; b) a kastély nyugati oldalán terül el a jóval nagyobb kiterjedésű, tájképi (angol) jellegű park, amelyet az erdőből, illetve fás legelőből alakítottak ki; c) a kastély mellett álló, istállót és kocsiszínt is magába foglaló melléképület mögött elterülő nagy zöldséges és gyümölcsös kert.


Az elkészült kastély a frissen telepített park részletével. Képeslap, 1916 előtt.
Alföldy Gábor gyűjteményéből.

A kastély közvetlen környezetében geometrikus kertrész terült el, középen labdagyeppel.

A nyugati, az előbbinél jóval nagyobb parkterület közepét tágas tisztás foglalta el, amelyben és amely körül már akkor is évszázados korú fák álltak. Ez a parkrész igazi tájképi kert (angolkert) volt, amelyet már röviddel a létesítése után is „ősparkként” emlegettek.

Hein tervén a középső tisztás mellett a legfontosabb szervező elem az a kocsiút („körút”) volt, amelyen körbe lehetett járni a parkot. Sváb Sándorné, aki egészen 1944-ig használta a kastélyt, idős korában is rendszeresen járt körbe ezen az úton – autóval. Nyilvánvaló, hogy a Hein tervén ábrázolt utak vonalában a domborzat nem tette lehetővé a kényelmes, szintvonalakhoz jól alkalmazkodó utak kiépítését, ezért volt szükség a kivitelezéskor a terület oldalirányú (észak és dél felé való) bővítésére.

Természetes tehát, hogy a park területének és a környező tájnak a meglévő adottságait a lehető legjobban igyekezett Diósjenőn is kihasználni. A parkon belüli és azon jóval túlnyúlóan nyiladékok és tisztások élménnyé tették a sétálók számára a mindig változó látványt – hol a nógrádi várrom, hol a Naszály-hegy vagy a Cserhát szemközti hegyei, hol a diósjenői katolikus templom tornya tűnt elő.

A parkhoz szervesen csatlakozott a csaknem 5 hold kiterjedésű gyümölcsös- és konyhakert.

Az új park szakszerű gondozására Svábék Baltavárról szerződtettek egy fi atal, morva származású Korzim nevű főkertészt. Feltehetően az építész, Fellner Sándor közvetíthette a fi atal szakembert, mivel a baltavári kastélyt is ő tervezte. Korzim 1944- ig, Svábné távozásáig vezette az uradalmi kertészetet.

Az államosítástól napjainkig (1945-2011)

Az 1945. évi államosítás után a kastélyt a közvetlen környezetével („Belső park”) leválasztották a park nagyobbik részétől („Külső park”), s a két terület más-más kezelésbe került. A kastély 1945 után néhány évig a Földmívelésügyi Minisztérium irattáraként szolgált. A park ekkor még őrizte eredeti szerkezetét, és állt még az óriási Király-fa, amelynek odvában egy gyermek fekve is elfért. Az 50-es évek elején szovjet katonai laktanya volt a kastélyban. Sátoroztak a katonák a parkban is. Ekkor egy viharban kidőlt a Király-fa, állítólag éppen a táborparancsnok sátrára és magára a parancsnokra.

1957-től a kastélyt az Egészségügyi Minisztérium vette birtokba, és fogyatékosok szociális otthona céljára alakították át. A kastély körül az intenzív díszkert-fenntartás megszűnt.

A nyugati parkrész a környező erdővel együtt, annak immár (ismét) részeként erdészeti kezelésbe került, és beleolvadt a park egykori határain minden irányban jócskán túlnyúló erdőségbe. E „Külső park” bekerítettsége megszűnt. Az erdészeti kezelésnek köszönhetően, illetve a kertészeti beavatkozások elmaradása miatt az idős fákkal ritkásan benőtt terület erdősülése megindult.

1960-65 között nagyszámú csemetét (pl. szelídgesztenyét, vörösfenyőt) ültettek el. A fák közti gyepet akkor még kaszálták, s a terület fás legelő-jellege megmaradt. A 70-es évektől azonban mind jobban előtört a gyertyán, amely más fajokkal (pl. mezei juhar) együtt a terület gyors, degradált jellegű beerdősüléséhez vezetett. A bozótos, nagyrészt gyertyánokból álló sűrű fi atal állománnyal az idős, egykor szoliterként álló tölgyek nem képesek versenyezni, így alsó ágaik mára nagyrészt elpusztultak a fi atal fák koronaszintjébe kerülve. Ma ezek, a nagyrészt még ma is élő tölgy-óriások adják a terület fő értékét, nemcsak történeti, hanem természetvédelmi szempontból is.

A park egykori úthálózatából ma már csak egyes útszakaszok vannak meg a park déli széle mentén, ezek azonban ma is jól felismerhetők. A többi 1945 után „spontán” keletkezett erdészeti feltáró út, amelyek szintvonalra merőleges vezetésük miatt meredekek és emiatt erodált állapotúak.

A helyreállítás koncepciója

A kerttörténeti kutatás révén tisztázódott a park értéke, jelentősége, kiterjedése, stílusa. Sajnos, a megvalósult park térszerkezetét hitelesen ábrázoló dokumentumok nem kerültek elő. Mégis, a helyszín alapos geodéziai felmérése és az idős növényállomány egyedenkénti felvétele alapján lehetségessé vált a park Hein szellemében való revitalizációjának megtervezése.

Nyilvánvaló, hogy a teljes park helyreállítása csakis a kastélyhoz tartozó területtel együtt valósulhat meg, hiszen a parkon belüli átlátások, látványtengelyek „célpontja” maga a kastély volt. Addig is fontos a Külső park térszerkezetének és úthálózatának lehetőség szerinti helyreállítása, s mindenekelőtt hogy a ma még élő, 150 évnél idősebb korú, nagy értékű tölgyeket ki lehessen szabadítani a fi atal állományból. Azok így levegőhöz-fényhez jutva talán még megérhetik az egykori Király-fa korát, a majdan szépen helyreállított kastély méltó környezetében.


Idős, egykor magányosan álló, közel kétszáz éves tölgyfa sűrű, fi atal gyertyános állományban


Idős kocsánytalan tölgyek a park területén.


A park építésének korából származó, Hein által tervezett, a hegyre vezető út felső szakaszának maradványa. A jól megtervezett és megépített út száz év után is járható.

© 2012 Copyright by HU-SK Park. Minden jog fenntartva | Webdesign Prime Media s.r.o.