Program cezhraničnej spolupráce Maďarská republika-Slovenská republika 2007-2013 Európska únia - Európsky fond regionálneho rozvoja Budujeme partnerstvá

Közösen a védett történelmi parkok
felújításáért Palárikovon és Diósjenőn

Palárikovo

Palárikovo

Palárikovo község, ahol a történelmi park környezetében lévő kastély található, a 14. század folyamán keletkezett a Budát, Nagyszombatot és további kereskedelmi központokat összekötő kereskedelmi út (VIA MAGNA) mentén. A község a Dunamenti-alföldön terül el, 10 km-re északnyugatra Érsekújvártól, a járási várostól. A község neve 1948-ig Slovenský Meder volt, azelőtt pedig Tótmegyer. A község, a kastély és a park történelmi fejlődése összefüggött a Kaunitz és a Károlyi nemesi családok tevékenységével.

Miután a 16. században a török háborúk és a járványok következtében elpusztult a község, a mai Palárikovót a Kaunitz-i morva fennhatóságból származó lakosság kolonizálta. A Kaunitz-család 1701-ben itt kiépítette a Surányi-megyeri domínium uradalmi birtokot, melynek építését Domenico Martinelli vezette. A kastély állítólag 47 öl hosszú és 7 öl széles volt, és ehhez gazdasági épületek is tartoztak, valószínűleg egy francia stílusú park is. A kastély és a park terjedelmét nem lehet pontosan beazonosítani. 1705. és 1722. között ezt a székhelyet a kurucok pusztították ki. Ezt követően a környező építmények lerombolása, melynek célja Érsekújvár bevétele volt, valószínűleg hozzájárult a domínium egész székhelyének elpusztításához is. Állítólag a háborús események befejezését követően az uradalom objektumaiból csak rom maradt, amit Érsekújvárba, az esztergomi érsek udvarára szállítottak el. Az 1734. 04. 17-i keltezésű adásvételi szerződés másolatából megtudhatjuk, hogy az uradalom romjait már 1725-től gróf Károlyi Sándor szerette volna felvásárolni, aki még kuruc tábornokként hozzájárult a Kaunitz-i uradalom elpusztításához. A Kaunitz-i birtokból a pusztítás után csak a lipicai lovak tenyésztése maradt meg, amit a Károlyiak egészen 1945-ig gyarapítottak. A kastély új épületét valószínűleg gróf Károlyi Sándor építtette, és az építést fia Ferenc folytatta. Gróf Grassalkovich Antal 1765. augusztus 31-i levele a terv szerzőjeként Franz Anton Hillebrandtot tünteti fel. Az épület és a park terjedelmét özvegy Károlyiné későbbi leltára tartalmazza, aki pragmatikus okok miatt a parkot haszonkertté változtatta.

Ebben az időben a Bécset és Érsekújvárt összekötő fontos út vezetett még a kastély akkori telkétől délre, a középkori VIA MAGNA út helyén. A lelkészi templom építésével 1745. után a régi utat jobban délre térítették el. Miután a 18. század felében kiépítették a Pozsonyt és Érsekújvárt összekötő új utat, a régi út jelentőségét vesztette. Az új út és a község összekötőútjának kiépítése feltétele volt a kastély-épület kompozíciós tengelyén elhelyezkedő ünnepélyes bejárat urbanisztikus kompozíciójának is. A telkek fokozatos megvásárlásával és a park bővítésével megszakították a régi utat, amit a keleti részben földútként a 20. század közepétől is használatos volt.

A kastély és a park legjelentősebb átépítései a 19. század második felében valósultak meg. Ebben az időben a Károlyiak a pesti palotájuk építésénél már kihasználták M. Pollack és H. Koch építészek szolgáltatásait. Koch bécsi műtermében dolgozott akkor mérnökként a fiatal M. Ybl is. 1845-től M. Ybl H. Kochchal közösen a Károlyiak fóti uradalma épületeinek átépítésén dolgozott. A fiatal építész invenciója és megvalósítási készségei a Károlyiaknak annyira imponált, hogy Koch halála után majdnem az összes építkezésükre igénybe vették szolgáltatásait.

A palárikovói kastély átépítését általában 1866-ra datálják. A munkálatokat H. Kochnak kellett volna vezetnie, de a romló egészségügyi állapota miatt már nem tudott azzal foglalkozni. Valószínűsíthető, hogy H. Kochnak még volt ideje kidolgozni a kastély épületének, a diadalíves istálló és a többi objektum építészeti terveit, viszont a megvalósítás már M. Yblre maradt. Ezért valószínű, hogy ahogyan a fóti és a stupavai parkok és kastélyok esetében is, Ybl Miklós megalkotta a tervet és meghatározta az építészeti koncepciót. A palárikovói birtok 1866. után történő építését igazolja az 1869-ből származó egyedülálló, 22 méteres víztorony, amely valószínűleg Európában a teljesen fából felépített víztorony egyetlen máig létező példája.

A park természeti-táji koncepcióját a domináns kastélyépület domborítja ki. A bejárati tengelyhez kastélyudvarral nyitódó északi előteret ellipszis alakú bekötőút határol be. Ez a kompozíció lehetővé tette, hogy az uradalmi birtokhoz vezető bejárat drámai hatást keltsen, amely hatványozódik a komponált fa- és bokorcsoportokon keresztüli átlátható terekkel. Még a 20. század 80-as éveiben ebben a kompozícióban nagynövésű gesztenyefa-csoportokat találhattunk, melyeket ma már a múlt homálya takarja. A kastélytól délre a park főrészének megkomponált látótere tárul elénk, amit a szemtanúk szerint csak a horizont zárt be. Ezt a tájképileg komponált rétrendszer alkotja, melynek arányai az épülettől való növekvő távolsággal csökkennek, azért, hogy a határnélküliség illúziója a lehető leghatványozottabb legyen. Ezt az alapgondolatot a lokális dominánsokat és facsoportokat tartalmazó, szabadon megtervezett rétek további területei egészítik ki. A frissítő elemek közé tartozott a tavacska egy szigettel, valamint a lecsapoló csatornarendszer a park délnyugati részében, amely a tavaszi időszakban vízzel volt telítve, és az erdő vízcsatornákkal átszőtt komponált hangulatát alkotta meg. Majdnem a központban, a fő látótértől nyugatra található a négysoros gesztenyefasor, melynek közepén burkolattal ellátott út húzódik. A romantikus reminiszcencia szóban forgó eleme manapság az egyik rét üres térségébe torkollik. A fő látótérben a mai napig még néhány kompozíciós domináns érvényesül az eredetiek közül, ahol az egyik a nyárfa látótér-tengelyre figyelmeztető függőleges egyenese, valamint a hatalmas platánfa. A fák dominánsaiból a következő egzotikus növények maradtak meg: Acer, Celtis, Gingko, Gymnokladus, Platanus és hasonlók. A növényzet vázát a hazai fajták alkotják: Acer, Fraxinus, Tilia. Az eredeti bútorzat nem maradt meg, hasonlóan, mint a lugas sem a központi réten. A park érdekessége volt a jégverem, amely pusztulóban van. A kastélyudvarban lévő parter szabályszerűre lett módosítva, hogy hasonuljon a kastélyobjektumból kihúzódó főtengelyhez. A szabályos bukszus-ültetvény közepén szökőkút található, a partert virágágyak és vágott növényzet egészítette ki. A jelenlegi bukszusok és a tiszafák a gazdag ültetvényekkel folytatódtak a rét területéig, de nem maradtak meg. Egyszerűbb ültetvény volt a kastély északi oldaláról, ahol csak a torzója maradt meg a kőszökőkútnak. Az úthálózat a kastély körüli részen maradt meg, ami a park természethez közeli részében fokozatosan elvész, kivéve a használatos útvonalakat. Hasonlóan tűnnek el a rétfelületek is a spontán fanövényzet rovására. A sűrű növényzetben még beazonosíthatók a következő eredeti facsoportok: Aesculus, Catalpa, Quercus, Platanus, Tilia és hasonlók.

Jelenleg a park tulajdonosa, a Lesy SR š. p. OZ Palárikovo, a park teljes felújítását tervezi azzal a céllal, hogy hozzáférhetővé tegye a nyilvánosság számára pihenésre, sportolásra, népművelésre a természetvédelem területén, valamint az egyedülálló történelem bemutatására.

Zoltán Balko, engedéllyel rendelkező tájépítész
Tribečská 1, 949 01 Nitra
e-mail : zolobalko@satronet.sk

A park és a kastély térképe – elhelyezkedés a 19. század végéről és a 20. század elejéről
Mapa parku v Palárikove

A park és a kastély történelmi fényképei az 1900 – 1920-as évekből

© 2012 Copyright by HU-SK Park. Minden jog fenntartva | Webdesign Prime Media s.r.o.